A XXI. Század embereként arra lehetünk figyelmesek, hogy amíg mit rajongók a vámpírrá válásról álmodozunk, mások a vámpírizmus tüneteitől szenvednek. Az orvosok ugyanis találtak nem egy betegséget, amit ú.n. ’vámpírizmusnak’ neveznek. Nézzünk hát rá pár példát.

Porfíria:

 Egy olyan betegségről beszélünk, ami leginkább hasonlít a vámpírok, hogy is mondjam… életműködéséhez. Sok porfíria típus van. Ebből mi a legritkábbról beszélünk. Ebben az esetben a szenvedő alanynak már gyermekkorban előjönnek a hasi fájdalmak és a fényérzékenysége. A bőr (főleg a kéz és az arc) napfénynek való kitételekor hólyagos lesz, ami majd hegesedik. Pár porfíriás betegnél azt is megállapították, hogy a szervezetből hiányzik egy normál vérellátási szerv, ezért idegen vérre szorul.

Pellagra:

Ez a betegség is a bőr hólyagosodását, elszíneződését, sőt gyors hámlását helyezi a középpontba, persze csak napfény hatására. Ezen kívül hasmenés, hasfájás és bőrgyulladással is jár. A legérdekesebb viszont az, hogy a betegnek idegrendszeri károsodásai is lesznek. Az alany túlzottan ideges és állandóan agresszív lesz. Demenciát és éjjeli álmatlanságot is okozhat.

Renfield-kór:

Ez az a betegség, mikor az illető már pszihésen beképzeli magának, hogy ő vámpír. Bár a vámpírsággal nincs is teljesen tudatában, csak sexuálisan vonzódik a vér iránt és úgy tartja, neki szüksége van rá ahhoz hogy éljen. A betegnél a tünetek már egész kiskorban kezdődnek, mikor egy esés vagy bármilyen baleset során megkóstolja a saját vérét és megszereti. Sok időn át csak a saját vérét issza, de folyamatosan, majd rászokik már élőlények (állatok, emberek) vérére. Azt hiszi, ő nem ehet mást, nem mehet ki a napfényre stb. Az ilyen emberek rövidéletűek, hiszen véren kívül nem igen akaródznak mást enni. Ennél a betegségnél a pszihológusok sem tudnak sokat tenni.